Nemrég Indiában jártam, és a háromhetes túra során számos kis faluba eljutottam a szubkontinens déli részén. Apró szállásokon aludtunk, és vendéglátóinknak – szerencsére – eszük ágában sem volt európai ételekkel kínálni minket, kizárólag helyi fogásokat kaptunk.
Viszonylag hamar megtanultam, hogy ha megkérdezik, hogy „spicy”-t (fűszerest), vagy „not so spicy”-t (nem annyira fűszerest) kérek-e, akkor saját, jól felfogott érdekemben az utóbbit kell választanom. Ilyenkor általában kihoztak egy tál illatos, szaftos valamit, ami annyira csípett, hogy egy halom naan-t kellett benyomnom mellé. Ezzel simán együtt tudtam volna élni, az igazán megalázó az volt, hogy míg mi, magyarok a könnyeinkkel küszködtünk, a szomszédos asztalnál egy helyi család négyévesforma kislánya rezzenéstelen arccal lapátolta be a lángoló vacsorát, mintha csak tejbegríz lenne.
A tanulság ebből az, hogy mindent meg lehet szokni, még a csípőst is, sőt, ha egyszer elkezdi az ember, nehéz lejönni a szerről. Az égető érzést okozó anyag, a kapszaicin hatására agyalapi mirigyünk endorfint, közismertebb nevén boldogsághormont szabadít fel. Ez ugyanaz az anyag, amely izgalmi állapotban, komoly fizikai igénybevétel közben, illetve – tádááám – szex közben is jelen van bennünk. Ez már rögtön más megvilágításba helyezi a dolgokat, nem?
A kapszaicinra állítólag annyira rá lehet kattanni, hogy a végén már mindenhez chilit eszünk, a vajaskenyértől a görögdinnyéig. Sőt, hogy klasszikus idézettel éljek, a chilihez is chilit eszünk. Pedig a chilipaprika komolyan megríkatja az embert. A Sárréti Chilifarm munkásai is gázmaszkban dolgoznak, annyira erős maró hatású az anyag. Ha belegondolunk, hogy a csípősséget adó alkaloid a hatóanyaga a háborúk során alkalmazott könnygázgránátoknak, akkor máris felébredhet bennünk a harci kedv, hogy ezt mi is kipróbáljuk.
A kalandvágyóknak rögtön ajánlanék is két izgalmas új ízkombinációt. A Sárréti Chilifarm Lovász Domival, a Konyhafőnök egykori győztesével karöltve alkotta meg az idei nyár sláger-párosát, az Anánusz névre hallgató ananászos-édeskés chiliszószt és a Múzsát. Utóbbi igazi különlegesség, damaszkuszi rózsa, gyömbér, szójaszósz és egy kevés csoki Habanero tökéletes elegye, a keleti ízek kedvelőit biztosan első nyeletre rabul ejti majd.
Bár ez a két szósz csak most debütál a Lehel piacon és a Debrecziner Gourmet Fesztiválon, a Sárréti Chilifarm gazdáinak, a Bogár-családnak már komoly nemzetközi múltja van a gyümölcsös, különleges chiliszószok terén is: tavaly, 2017-ben a louisiana-i World Hot Sauce Championship (Csípős szószok világbajnokága) zsűrije két terméküket is díjjal jutalmazta: a gyümölcsös kategóriában az epres chili szósz, a „letEPER” aranyérmes lett, míg ugyanezen versenyen az alkoholos BBQ-szósz kategóriában a „traBBQ” nevű chiliköltemény a dobogó harmadik fokára állhatott fel. De a traBBQ-nak még ideje sem volt, hogy a bronzérem miatt esetleg búnak eressze a fejét, mert a verseny után repülőre ült, elutazott a napfényes Chilébe, és onnan hazahozta a Chile Pepper Magazine (Paprika magazin) versenyéről, az alkoholos BBQ-szószok kategóriából az első helyezést! Gratulálunk a győzteseknek! Hölgyeim, uraim, itt a nyár, itt a szezon, ideje új dolgokat kipróbálni, hogy az egészségünkhöz nélkülözhetetlen gyümölcsöket ne csak meggyes sör és szilvapálinka formájában vegyük magunkhoz!
Cikket írta: Szalai Eszter
FACEBOOK CSOPORT | SZEMÉLYES OLDAL | A HATOSLOTTÓ NYERŐSZÁMAI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.