A csípősség, amit érzünk a szánkban, igazából nem íz, hanem egy protein által keltett érzet az agyunkban, ami 43 fok felett kapcsol be - figyelmeztet, hogy hahó, túlmelegedés van! Ez lehet láz vagy tűz, mi legalábbis így érezzük. Lényeg, hogy reagáljunk, igyunk, tegyünk valamit, szól az agy!

Ráadásul ez a receptor nem csak a nyelvünkön található - más nyálkahártyákon is van, meg a szemnél például. Ki ne nyúlt volna már csilis kézzel valahová, ahová nem kellett volna? Az gyakran emlékezetes, de ezen most lépjünk túl. 

Hogy lehet, hogy ennek ellenére mégis szuper érzés csípőset enni, imádjuk, sőt, függőséget okoz? 

Az agyunk megijed, küldi a fájdalmas, csípős érzést, és ezzel egy időben küld dopamint és endorfint - a boldogságunkért felelős vegyületeket - is, hogy csillapítsa a tragédiát, a tüzet, ami az agyban zajlik. Tulajdonképpen ez a "melléütős" sztori párhuzam. 

Ez magyarázza a függőség kialakulását is, hiszen bármikor elő tudunk idézni dopamint és endorfint magunknak, és ez akkor is jön, amikor szexelünk, csokit eszünk vagy vásárolunk. 

Semmi pánik, nem vagyunk lázasak, talán csak épp beleharaptunk egy habaneróba. 

Csatlakozz Facebook csoportunkhoz: Chilis receptek