Scoville egy álmos kisváros Texas és Louisiana állam határán, a Sabine folyó mentén. Nem könnyű odajutni, talán az a legcélszerűbb, ha repülővel elmegyünk Beaumont-ig, utána pedig vagy a 10-es úton északkeletnek vesszük az irányt, vagy megreszkírozzuk a vasutat. A helység úgy fest, mintha a modernizálásért felelős településtervező egy füves cigi füstjén át megtekintett westernfilmből merített volna ihletet. A városka évente csak egyszer, a nyár elején, Juneteeth-kor megrendezett csilievő verseny idején emelkedik ki a névtelenség porából, ilyenkor a világ négy sarkából odasereglett lángoló szájú turistákon kuncorászik a Jockey Ewing-kalapos helyiek tömege.
Jól hangzik, nem? Mielőtt azonban mindenki nekiállna vadul bőröndöt pakolni, hadd hűtsem le a kedélyeket… Nincs is ilyen nevű kisváros, bár, ha lenne, tuti itt szerveznék a csilievő olimpiát. Scoville ugyanis nem más, mint a paprikafajták csípősségének mértékegysége. Wilbur Scoville, egy amerikai kémikus 1912-ben alkotta meg a nevét őrző skálát, amelyre ma is előszeretettel hivatkoznak a csípős cuccokat gyártó cégek. Az eredeti módszer egy úgynevezett organoleptikus teszt, amely érthetőbben, de hosszabban megfogalmazva azt jelenti, hogy érzékszervi észleléseken alapuló vizsgálat. Még érthetőbben: Mr. Scoville fülön fogott öt bátor kóstolót, és a kísérletet bevállaló paprikákból készült oldatot elkezdte cukros vízzel felhígítani egészen addig, amíg a delikvensek már nem is érezték a csípést (ha jobban belegondolok, és tényleg a csípőstől haladtak a nem csípős felé, akkor szerintem már a harmadik kóstolási körnél sem éreztek semmit). A Scoville-skálán a csípősséget tehát a hígítás mértéke adja. A kapszaicint nem tartalmazó egyedek, például az édes zöldpaprikák Scoville-értéke így nulla, míg a világ egyik legcsípősebbjének tartott indiai paprika, a Naga jolokia értéke 1 040 000 SHU, azaz Scoville Heat Unit (Scoville Csípősségi Egység).
Kövess és nyerj ingyen termékeket! � Kattints ide!
A figyelmes olvasónak bizonyára feltűnt, hogy a skála emberi észlelésen alapul. Igen, pontosan. Amilyen legendás, annyira pontatlan is, de hát előfordult már ilyesmi a történelemben. Akik svájci pontossággal szeretnék leégetni a torkukról a nyálkahártyát, azok forduljanak bizalommal az Amerikai Fűszerkereskedelmi Társasághoz (ASTA), akik nagyteljesítményű folyadékkromatográfiával állapítják meg egy-egy paprikafajta erejét. Néhány Scoville-adat, a miheztartás végett, ha még nincs ötlet vacsorára: a tiszta kapszaicin SHU-értéke 16 millió. Ehhez képest az USA hadseregében használatos könnygáz kétmillió és ötmillió között mocorog. Ha természet anyánk csípős humorára vagyunk kíváncsiak, a legerősebbnek kikiáltott paprikalegenda a Pepper X (2017-ben Ed Currie amerikai termesztő hozta létre több gyilkos faj keresztezésével). A Habanero 100 000 és 300 000 közötti érték, a Cayenne-bors (igen, bors, de ez igazából paprika) pedig egész lazának tűnik a maga harminc-ötvenezres SHU-jával. Nem sorolom fel a listát, az interneten bárki utánaolvashat, már csak egy adat: kicsiny országunk büszkesége, az erőspaprika 1500-2000 pontot tudott begyűjteni a Scoville-versenyen.
De, mint brit tudósok megállapították, nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. A Scoville-tabellán való feljebb jutásunkért keményen küzd a Sárréti Chilifarm, erős kezdés után kitartóan haladnak előre. Szárított, őrölt termékeik között megtalálhatjuk még a Carolina Reapert is, amely a Pepper X 2017-es diadala előtt uralta a világot. Az ezüst is szépen csillog, tessék kipróbálni, aztán majd meglátjuk, ki lehel a végén…
| Kövess minket Instagram oldalunkon extra tartalomért, oszd meg a bejegyzést ismerőseiddel, kommentben írd meg véleményed! |
Cikket írta: Szalai Eszter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
